Amikor beléptem a szállodába, minden „normálisnak” látszott. A szálloda parkolójában bőven volt hely, és kellemes arányú, egyértelmű jelzésekkel ellátott épület fogadott. Az első gyanús gesztust az amúgy nagyon kedves recepciós tette, aki az étterem felé intve azt mondta: „…magának erre úgyse lesz szüksége.” Az, hogy nem szimpla vendég vagyok, kiderült abból is, hogy felhívta a figyelmemet, reggel ne felejtsek el időpontot kérni a kezelésekre.
)
Kell egy csapat Az első esti, amúgy ígéretesen hangzó vacsorát – párolt zöldségek édesköményes burgonyapürével és karamellben grillezett ananászkarika vaníliamártással – rögtön lekéstem. Nem baj, gondoltam, legfeljebb hamarabb kezdem a böjtöt, a szobámban sorakozó ásványvízből ittam, és teát főztem magamnak a vízforralóval. Előbbiből nem volt nagy választék – Kékkúti vagy Parádi -, az utóbbiból azonban igen – csalán-, cickafarkfű-, bodza-, hársfa- és vörös tea. Persze elhamarkodtam, nem lehet így belekapni a böjtbe: szombaton még ettünk, de keveset. A kúra kezdésénél nagyon fontos a ráhangolás, ugyanúgy, mint a végén a visszavezetés, de ez csak másnap reggel derült ki.
)
Reggel már a „léböjtöző” társasággal is megismerkedhettem. Körülbelül tizenöten voltunk, többségben nők, de – egy barátom becslésével ellentétben – sok férfi is. Hamar kiderült az is, hogy sokan közülük régebbről – esetleg korábbi léböjt-kúrákról – már ismerik egymást, de ez nem volt gond, nyitottak voltak, a hangulat baráti és oldott volt. Ez pedig nagyon fontos, hiszen az egyik dolog, amiért érdemes elmenni egy szállodai léböjtkúrára – és nem otthon, egyedül méregteleníteni -, az éppen a társaság. Van persze több érv is a szállodai böjtölés mellett: a kiszolgálás, a mozgási lehetőségek, a programok és a rendszeres orvosi felügyelet, ami Sárváron mind megvolt.
)
Amit látok, megiszom
De vissza az első naphoz, ami azért maradt emlékezetes, mert én ekkor szenvedtem a legjobban. Ebben nem volt túl sok logika, hiszen még kaptunk enni, csak keveset – a bevitt energiamennyiség napi ezer kalória alatt volt - , és nem is akármilyen ételeket: a pepita rizzsel töltött kelkáposztalevél azóta az otthoni menü része. Mindenesetre fájt a fejem, szédültem, csakis ételek jártak a fejemben, de ezt aztán a többiek bátorításával, rengeteg vízzel és gyógyteával ezt a napot is sikerült leküzdenem.
Sokkal könnyebben viseltem azokat a napokat, amikor böjtöltünk. Ez napi ötszöri – jobb híján használom ezt a szót – étkezést jelentett. Valószínűleg pontosabb lenne ivásnak nevezni: reggel 8-kor egy termosz gyógytea, aki kérte, citrommal és mézzel (utóbbit csak végszükség esetén), 10 és 15 órakor a kedvencünk, 1 dl frissen préselt zöldség- és gyümölcslé 1 dl ásványvízzel higítva, délben és este 6-kor pedig szűrt zöldségleves. Közben inni, inni, inni… Ahogy az egyik böjtölő társam mondta: „Amit látok, megiszom; csak így lehet kibírni.” Amikor az utolsó nap kiszámoltam, mennyi folyadékot ittam egy nap, én magam is meglepődtem: öt-hat liter között volt a napi mennyiség. Ehhez képest az ember nem ült állandóan a vécén, vagy legalábbis nem okvetlenül ezért. (Zárójelben említsük meg, hogy a méregtelenítésnek része a hashajtás is – mi keserűsót használtunk.)
)
Egy kicsi mozgás mindenkinek kell A böjt mellett ajánlott a mozgás, persze nem az intenzív kardioedzés. Már reggel fél 8-kor reggeli tornával kezdhette az ember a napot. 10.10-kor jött a zenés torna a gimnasztika teremben, 10.30-kor és 11.30-kor könnyű vízi gimnasztika a termál medencében. (Nem mind, ezekből választani lehetett.) Az állandó programok mellett volt még sok érdekes, általában 20-25 perces foglalkozás: pilates, thai chi, fitball, aqua jogging, nordic walking, 5 tibeti jóga, Wai Tan Kung, softball, gerinc gimnasztika és relaxáció Jacobson szerint. Egy-egy torna nem volt fárasztó, de ha az ember végigcsinált hármat-négyet - ami egyébként máskor meg sem kottyant volna -, hamar ráébredt, hogy most azért más üzemmódban van.
)
A négycsillagos Danubius Health Spa Resort és a város számos egyéb programot is kínált. Kezdjük azzal, hogy a szálloda egy gyönyörű arborétumban található: az 1546-ban alapított, 9,2 hektáros Királyi kertben. Amikor ott voltunk, majdnem végig esett az eső, pedig nagyon jó sétákat lehetett volna tenni az óriási, virágzó magnóliák között. Sajnáltam azt is, hogy az eső miatt az érdekesen hangzó faterápia is elmaradt. Sárvár egyébként egy hangulatos kisváros, kanyargó főutcával. Akár a Rába-töltésen, akár a tavak körül is érdemes sétálni, és nem is kell egyedül – a szállodából is indulnak túrák vezetővel. A hotel közvetlen közelében van a középkori Nádasdy-vár, és néhány perces séta a belváros. A városháza előtti téren a szökőkút megadott időpontokban zenél, és a vízsugarak játéka is változik.
Wellness paradicsom testnek, léleknek
Valójában ahhoz, hogy az ember eltöltse az időt, ki se kellett volna mozdulni a szállodából. Akár egy napot el lehetett volna tölteni a wellness-részlegben a szaunában, infraszaunában, gőzkabinban, súlyfürdőben, jacuzziban, a külső medencében vagy a nyugágyakon heverészve. Sok idő eltelt azzal az öt kezeléssel is, amely beletartozott a csomagba. Pontosan ez nyirokdrenázs masszázst jelentett – ennek célja a nyirokkeringés fokozása, amelynek során a masszőr ritmikus mozdulatokkal masszírozza a nyirokcsomókat és a nyirokrendszert -, a talpreflexzóna- masszázs, az iszapfürdő, sokak kedvence, a Holt-tengeri sómasszázs és végül a plusz egy választható kezelés – így a teljes testmasszázs, amely valóban lazítónak bizonyult. Nekem nem jött be viszont az iszapfürdő, mint később a Danubius Health Spa „Gyógyászati útmutatójából” kibogarásztam, valószínűleg azért, mert a fürdőben az iszap és a termálvíz melegétől kitágultak a véredényeim és csökkent a vérnyomásom, ami általában amúgy is alacsony. Botcsinálta diagnózisom megoszthattam volna az orvossal, hiszen minden nap kellett kontrollra járnunk, ahol a doktornő megmérte a vérnyomásunkat és a súlyunkat, tanácsokat adott az egészséges életmódról, de inkább megtartottam magamnak. A böjtölők persze eleve fogékonyak az egészséges életmódra és nem is teljesen tájékozatlanok a témában, de így is hasznos volt meghallgatni Dr. Fehér János előadását a böjtről, beszélgetni a dietetikussal, aki személy szerint kiszámolta annak, aki kérte, hogy napi hány kalóriát fogyaszthat, ha meg akarja tartani jelenlegi súlyát, vagy elmondta, hol bukkanhatunk egészséges ételek receptjére az interneten.
)
Méregteleníteni, fogyni
A sok torna, séta, kezelés, beszélgetés közben gyorsan teltek a napok. Fogyni csak a harmadik napon kezdtem, a végére összesen három kilót, ami a csoportban elég soknak számított. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a böjt célja nem a fogyás, hanem a méregtelenítés, a testi-szellemi megtisztulás. Meglepett, hogy az ötödik napon sem voltam éhesebb, mint amikor egy sima hétköznap megéhezem ebéd és vacsora között. Furcsa volt az is, hogy néhány nap alatt mennyire elszokik az ember még egy olyan alapvető dologról is, mint az evés. Az ötödik nap végére már-már azt gondoltam, ez a normális, és amikor végül pénteken gyertyát gyújtottunk, és az almameditáció elolvasásával megtörtük a böjtöt, egyetlen almát sem tudtam megenni. Csak a háromnegyedéig jutottam, ráadásul úgy, hogy az első falatoknál még arra is emlékeztetnem kellett magamat, mi is az a rágás. Kicsit sajnáltam, hogy vége a böjtnek, mert olyan könnyűnek éreztem magam alatta, pedig ekkor még nem is tudtam, hogy a böjt megtörése napján – amikor újra ezer kalóriánál kevesebbet tartalmazó ételeket fogyasztottunk – ugyanúgy fogok szenvedni, mint a rávezető napon.
Az utasításoknak megfelelően óvatosan álltam vissza a „normális” táplálkozásra. Pontosabban arra nem is álltam vissza: azóta kicsit jobban odafigyelek, mit és mikor eszem: napi ötször keveset, este 6 óra után semmit. Legalábbis törekszem erre, aztán vagy sikerül, vagy nem. És az a mondás jár a fejemben, amit az üdvözlő levélben olvastam:
)
„Ha még nem csináltál egy dolgot, próbálkozz meg vele háromszor. Először, hogy legyőzd a félelmed. Másodszor, hogy megtanuld, hogyan kell csinálni. Harmadszor, hogy kiderítsd, szereted-e csinálni.”
Én még csak egyszer böjtöltem.
